Azért gondolom, hogy régi kedvenc, mert mikor mi gyerekek voltunk akkoriban a szüleink gyakran készítették nekünk, de idővel feledésbe merült...
De még mindig ismerek egy embert akinek a mai napig ez a kedvence!
Neki (is:) készült ez a finomság, tojásmentes nyalánkság.
Hozzávalók:250g teljes őrlésű búzaliszt vagy graham liszt
100g nádcukor (édesebb szájúaknak lehet 150g is)
2 tk. bio sütőpor
240ml víz
6 ek. bio napraforgó olaj
1 tk. vanília eszencia
Cukor mentes sárgabarack lekvár (Tarpa) vagy más kedvenc
kb 10szem dió
Egy hagyományos tepsit beborítunk zsírpapírral, erről könnyedén elválik majd a piskótánk amikor kész.
A sütőt már ekkor bekapcsoljuk, és 180°C-ra fűtjük fel (gáz 4-es)
A lisztet egy keverőtálban összekeverjük a sütőporral, hozzáadjuk a cukrot, majd a vaníliát, a vizet és az olajat, az egészet csomómentesre keverjük.
A tésztát vékonyan, és egyenletesen elterítjük a tepsibe, majd 20-25 percig sütjük, vagy addig míg aranybarna nem lesz.
Amikor kész a piskóta várjunk egy picit, majd még melegen, egy enyhén nedves konyharuhára emeljük rá, ezután kenjük meg a lekvárral, és szórjuk meg kevés finomra vágott dióval, ez választható, ha nem szeretjük a diót, akkor használhatunk mandulát is, vagy egyszerűen mellőzhetjük a diófélét.
Ezután lassan tekerjük fel, m közben a konyharuhát fokozatosan távolítsuk el. Ez egy trükk, enélkül, és, ha sokáig várunk és nagyon lehűl a tészta, akkor el fog törni.
Ha kívánjuk, tetejét megszórhatjuk teljes porcukorral. Én kevés nádcukrot darálóban megdaráltam, így kitűnő porcukrot kaptam, és ezzel vékonyan kis szűrőn keresztül meghintettem a tekercset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése